Párkapcsolati Tanácsadás

Keressük az aranyat - a jót a párunkban

Ahogy kezdődött...

Kedves Olvasóm!

Ezt szánom Nektek az oldalam első bejegyzéséül.
Talán azért, mert innen kezdődik a bonyodalom....?

Miért keressük annyira a társunkat? 

Mi hajt minket szinte ösztönszerűen?

Az én kedvenc allegóriámat erre Platon fogalmazta meg. A történet így hangzik;

Az emberek annak idején olyannyira összetett lények voltak, hogy mindenkinek egy feje, de két arca, négy keze, négy lába, valamint férfi és női szervei egyaránt voltak. Ennek okán egyszerre hím és nőneműek voltak. Hatalmas erővel rendelkeztek, olyan hatalmassal, hogy az isteneket is meg merték támadni. 

Az istenek első gondolata az volt, hogy meg kell őket ölni . „De akkor ki imádkozik hozzánk, ki mutat be áldozatokat nekünk?” – hangzott el jogos kérdésük.
Zeusz eltűnődött, és előállt a megoldással: „Éljenek csak tovább az emberek, de kettévágjuk őket. Ezzel meggyengülnek, és nem kell eztán félnünk tőlük.
Zeusz segítségére Apollón sietett, aki miután a főisten kettévágta az embereket, a sebeiket láthatatlanná tette.
Majd a szétválasztott feleket ellenkező irányba küldték, hogy egész életükben kétségbeesve keressék másik felüket, a másik teremtményt, akivel újra egyesülve kiteljesedhetnek.
Hát itt a magyarázat! Logikus és képletes, igaz?